A gimiben ez a lány csúfolta és utálta, pár év múlva összefutottak, figyelj, mi történt!

6 éve érettségiztem, azóta is próbálom elfelejteni a sulit. Pattanásos, magas, dagi, esetlen lány voltam, és volt egy iskolatársam, aki ezt sosem hagyta szó nélkül. Szőke, kékszemű, szép mellű lány volt, előadta a jókislányt, persze minden sráccal lefeküdt. Nem tudom, miért bántott, de sokszor sírtam az ágyamban a gonoszkodása miatt. Gimi után egyetemre mentem, nem drágára, de elvégeztem, lefogytam, elmúltak a pattanásaim, megtanultam szeretni magam. Hamarosan doktorálok.

Egyik reggel beültem egy bisztróba a vőlegényemmel, és a észrevettem, az egykori ellenségem ott a felszolgáló. Fel sem ismertem, úgy meghízott, ő szólalt meg:

- Te, nem egy iskolába jártunk?

- de igen - feleltem, nem mondtam, hogy jól tönkretetted nekem, ribanc!

Inkább beszélgetni kezdtem vele mosolyogva. Elmesélte, hogy szuper egyetemre járt, de otthagyta, mert szült két gyereket, végül dolgoznia kellett, mert egyedül neveli őket. Esti iskolában próbál tovább tanulni.

Amikor indultunk, elgondolkoztam, adjak-e borravalót. Anyám szavai jutottak eszembe: akik a suliban elől vannak, sokszor hátul végeznek az életben. Nem hittem neki, de igaza volt.

Végül jó nagy borravalót adtam, és magamban azt kívántam, végezze el az esti főiskolát, hogy ne kelljen pincérkednie, és a gyerekeinek legyen mit ennie.

Megbocsátottam, és az kívántam magamban: minden jót neked, Ribanc!