Nyugdíjas lettem, és egyik nap sírva keltem – erről senki nem szólt nekem előre

Sokan életük során úgy tekintenek a nyugdíjra, mint a megérdemelt pihenés korszakára: amikor nincs ébresztőóra, nincs munkába járás, nincs főnök, csak szabadság, reggeli kávé ráérősen, és tengernyi idő a kertre. Ám amikor valóban beköszönt a nyugdíjas lét, sokan döbbennek rá, hogy a hirtelen jött „semmittevés” valójában ürességgel, céltalansággal, sőt, akár lehangoltsággal is járhat.

A strukturálatlan idő, a napi célok hiánya és az aktív társas élet megszűnése gyakran vezet az unalomhoz – ami, bár ártalmatlannak tűnhet, komoly pszichés hatásokkal járhat. Kutatások szerint az unalom krónikus fennállása depresszióhoz, szorongáshoz, sőt akár testi tünetekhez is vezethet.

Mit lehet tenni ellene?

• Új szokások kialakítása – napi rutin, akár kávéval, olvasással, sétával, kertgondozással.
• Tanulás – egy új nyelv, hobbi, számítógép-kezelés elsajátítása nemcsak hasznos, de élmény is lehet.
• Közösségi részvétel – klubok, önkéntes munka, nyugdíjasközpontok programjai.
• Célok kitűzése – még ha aprók is: elolvasni egy könyvet, lefőzni egy új receptet, megtanulni fotózni.

A nyugdíj valóban lehet az élet aranykora – de csak akkor, ha nemcsak időnk, hanem szándékunk is van megtölteni tartalommal.