Olyat tesz velem a férjem, amit nem szabadna engednem. Nem tudom, miért hagyom

Párom sokat dolgozik, imádja hároméves kislányunkat. De nincs olyan hónap, hogy a haverjaival ne menne el egyszer-kétszer mulatni. Ilyenkor aztán merev részegre issza magát. Amúgy rendes ember.

„Kis” kiruccanásai előtt már nem jön haza a munkából, nem is telefonál, maximum egyik haverjával üzen: ma bulizom, ne aggódj.

Én persze egész éjjel ébren várom, hogy mikor vetődik haza tökrészegen, vagy megpróbálok elaludni, arra gondolva: kell neki egy kis szabadság.

Eddig viszonylag jól tűrtem. Másnap alaposan megmondtam a magamét, aztán fátylat borítottunk az egészre.

Mostanában azonban valahogy megváltoztam. Már nem dühít, csak fájdalmat és ürességet érzek. A szexuális életünk megromlott. Sokszor elutasítom, nem kívánom. Fáradságra hivatkozom, de nem erről van szó. Már nem vagyok belé szerelmes!

A minap azt álmodtam, hogy egy férfi ismerősömnek panaszkodom ezekről a dolgokról, és ébredés után is ez a férfi járt az eszemben. Alig ismerem, csak kétszer-háromszor beszéltem vele pár közömbös szót, de ha rá gondolok, beleremegek. Tulajdonképpen nagyon rosszul érzem magam, mert igazából nem csalnám meg a férjemet, sohase tettem ilyet.

Nem tudom, mit csináljak. Ha őszintén beszélnék erről a párommal, abból nagy baj lenne.

De attól félek, előbb-utóbb eljutok odáig, hogy nem tudok parancsolni az érzéseimnek. Nem szeretném, ha széthullana az életem, már csak a gyerek miatt sem. Nem lenne jó, ha apa nélkül nőne fel. Szeretnék újra szerelmes lenni, de nem vagyok biztos benne, hogy a férjembe.

A szexológus válaszol:

Először is: annak, hogy elmesélje az álmát, a vágyát egy alig ismert férfi iránt, semmi értelme sincs. Ettől csak romlana a helyzet. Annak viszont, hogy a szokásos italozás utáni veszekedés helyett komolyan beszéljen a férjével, annak annál több értelme lenne. Mondja el neki, hogy az ivászattal mennyit rontott a kapcsolatukon, és szeretne visszatalálni hozzá.

Az az álombéli szerelem nagy valószínűséggel nem arról a férfiről szól, akiről fantáziál, hanem saját magáról, a maga érzelmi kielégítetlenségéről. Addig, amíg nem próbált mindent megtenni azért, hogy otthon kapja meg, amire szüksége van, valóban nem lenne szerencsés máshoz fordulni vigaszért.