Aminél nincs fájdalmasabb

- Bár a nevelő apám már évek óta nagyon beteg volt, az utolsó pillanatig hittünk benne, hogy felépül - meséli egy szekszárdi lány. - Hiába történt a tragédia évekkel ezelőtt, máig szívbemarkolóan fáj, hogy nem lehet velünk. Emlékszem, a temetés után elköltöztünk édesanyámmal a nagyszülőkhöz, és hónapokig nem tudtunk hazamenni, nem mertünk emlékezni. A nevelőapám hiánya miatt érzett üresség idővel enyhült, emlékét a fájdalom helyett a hála érzése vette át, amiért egy ideig az életünk része lehetett.

Ez már lassan 15 éve történt mégis sokszor érzem a hiányát

, ilyenkor kilátogatok hozzá a temetőbe. Egy hozzátartozónk elveszítése a legfájdalmasabb dolog a világon. Minél közelebbi rokonát, szerettét veszíti el valaki, annál mélyebb a gyötrelem. Persze, a gyászt mindenki máshogy éli meg és dolgozza fel, ennek szakaszai azonban a legtöbb embernél azonosak. A

teol.hu

hírportálnak nyilatkozó Kitanics Márk pszichológus szerint a többség a hirtelen halálhír hallatán először sokkos állapotba kerül, nem tudja elfogadni, hogy az elhunyt többé nem tér haza, nem találkozhat, nem beszélhet vele már.

Felkészülten

- Egészen más, ha valaki hosszú betegség után távozik, ilyen esetekben a gyász már korábban elkezdődik - mondta a pszichológus. A szörnyű hírt követő kétségbeesést azonban gyorsan felváltja az összeszedettség állapota, ez egészen a temetésig tart. A szertartás körüli teendők ugyanis olyannyira lefoglalják a gyászolót, hogy szinte nem is ér rá a tragédiával foglalkozni. A folyamatos ügyintézés, a rengeteg feladat a figyelemelterelés miatt enyhít valamelyest a fájdalmon, így érdemes belefeledkezni a teendőkbe. Ehhez a szakaszhoz hozzátartozik az is, hogy a halál élménye még annyira új, hogy a gyászoló fel sem fogja, mi történt. Ilyenkor a "mintha elutazott volna" érzés él az emberekben, tudat alatt még mindig hazavárják azt, aki már nincs közöttük.

Az összeszedettség a temetés után sokaknál egy szempillantás alatt véget ér

, a fájdalmas elintéznivalók végeztével a gyászoló összeomolhat, magába roskadhat. Ilyenkor többeknél kaotikus állapot figyelhető meg, van, hogy az illető agresszíven viselkedik, hirtelen sírógörcsöt kap, majd megint másik pillanatban teljesen nyugodtnak tűnik. Haragudhat a világra, bárkire, bűnöst keres, aki miatt elhunyt a szerette. Ezek az érzések azonban teljesen normálisak.

Egy évig tarthat a gyászreakció

Nagyon fontos, hogy az érzelmeket mindenki kiadja magából. Komoly segítséget jelenthetnek ilyenkor a barátok, ismerősök, és a család összetartó ereje is. Ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy mindig legyen valaki az illető mellett. - A gyászreakció általában 6 hónaptól 1 évig tart - ismertette Kitanics Márk. Ha valaki több ideje küzd az elfogadással, vagy a valóságtól elrugaszkodott módon kezd gondolkodni, összeesküvés elméleteket gyárt, esetleg öngyilkossági szándék tételezhető fel nála, érdemes pszichológushoz fordulni. Segítségével könnyebben feldolgozza a veszteséget a gyászoló.

Nehezebb az elfogadás, ha nem megy el a temetésre

A gyászolónak szüksége van arra hogy jelen legyen a temetésen

, legyen az felnőtt, vagy gyermek - javasolja Kitanics Márk. Erre azért van szükség, mert könnyebb beletörődni a helyzetbe, ha az ember konkrétan látja, eltemették az elhunytat. Aki nem vesz részt a szertartáson, előfordul, hogy előbb-utóbb elkezd elméleteket gyártani arról, hogy szerette mégsem halt meg, egyszer csak visszatér hozzá. Így viszont még nehezebb túljutni a gyászon, vagy akár új életet kezdeni.teol.hu