Fájt a gyomra, 16 kilót fogyott két hét alatt. Csupán 59 év jutott a sorstól a magyarok legkedvesebb tévésének

tévés 2003 februárjában még bizakodó volt Knézy Jenő: „Úgy gondolom, három-négy évet még nyugodtan közvetíthetek. A 2006-os futball-világbajnokságon még szeretnék dolgozni, méltó befejezése lenne a pályafutásomnak. Végül is akkor leszek nyugdíjaskorú.” A sors azonban közbeszólt. 2003 tavaszán kezdte fájlalni a gyomrát, két hét alatt 16 kilót fogyott. A diagnózis sokkoló volt, orvosai három hónapot adtak neki. „Jó lenne még élni, dolgozni, utazni, a gyerekeimmel, unokáimmal lenni” – üzente a kórházból a riporter. Június 17-én ragadta el a halál, de emléke több mint 20 év után is élénken él a szurkolókban.

Nagyváradon született 1944 nyarán, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója volt, a Ferencvárosnak szurkolt, és kosaraott. 1969-ben nősült, feleségével, Zsuzsannával két gyermekük született, Beatrix 1971-ben, Jenő egy évre rá.

A hetvenes évek elején vették fel a Magyar Televízióba. „Már az elején egyértelműnek tűnt, hogy valamelyikünknek fel kell adnia a karrierjét – mesélte a neje a Knézy című életrajzi könyvben. – Úgy gondoltam, nekem kell a háttérben maradnom, az én kötelességem gondoskodni erről a férfiról, megteremteni számára az igazi családi fészket. Sokat voltunk egymástól távol, talán ez volt a tökéletes házasságunk titka. Sohasem veszekedtünk. Nem emlékszem ajtócsapkodásra. Ha nem dolgozott, ha éppen nem készült valamilyen közvetítésre, akkor kiültünk a teraszra, kinyitottunk egy üveg jó fajta vörösbort, elkortyolgattuk, és közben zenét hallgattunk. Ő volt az első és egyetlen férfi az életemben.” Fia, ifjabb Knézy Jenő mesélte, hogy bár édesapja munkamániás volt, lazítani is tudott. Szerette a finom ételeket, a cseh söröket, a villányi és szekszárdi borokat, és tudta, melyik étteremben lehet kocsonyát, velős csontból főzött levest enni. De szeretett főzni is, voltak ételek, amelyeket otthon csak ő készíthetett el, például a lecsót. Szeretett utazni, szerette a klasszikus krimiket és a bluest. „Apu szeretett sétálni, nekem pedig nagyon imponált, hogy annyian megszólítják az utcán” – mondta a fiatalabbik Knézy, akit sokkolt, hogy apját olyan fiatalon elvitte a betegség.