Piros Ildikó és Huszti Péter szerelme nem színpadon született

A színészet iránti elhivatottságunknak köszönhetően találkoztunk Péterrel – meséli ma Piros Ildikó. – Mindketten úgy éreztük-érezzük, hogy ugyanaz a feladatunk – ezért tudunk ilyen hosszú távon egyetérteni. Nemcsak a szerelem tart minket össze, hanem az is, hogy ugyanazt valljuk.

Könyvek által csiszolódtunk

Ildikó: Nagyon fiatalon kerültünk össze, rengeteget utaztunk együtt, és mindig azt mondogattuk, nászútra megyünk – úgy is teltek azok az idők. Amikor Péter levett a polcról egy könyvet és elolvasta, aztán elolvastatta velem is, és fordítva. A könyvek által (is) csiszolódtunk össze. Mindketten hoztunk első házasságunkból egy gyereket, de amikor összekerültünk, elhatároztuk, fontos, hogy legyen közös is. Lett is. Elég hamar úgy éreztük, három gyerekünk van. Életünk fő attrakciójának azt tartjuk, hogy ők hárman testvérnek vallják magukat, és igazán szeretik egymást. Már unokáink is vannak: ez a világ teteje, ezért érdemes élni.

A kapcsolatért meg kell dolgozni

Péter: Rengeteg időt töltöttünk együtt színházban, és a nagy bölcsek azt mondják, a színházi évek duplán számítanak, amolyan háborús éveknek tudhatók be. Soha nem éreztem, hogy sok lenne belőle, pedig már vagy negyven éve ismerjük egymást. Mindketten házasok voltunk, amikor kialakult a vonzalom közöttünk. Nem voltak egyszerű évek. Lassan lett nyugalom körülöttünk, de megérte!

Amikor már egy pár voltunk, rengeteget utaztunk együtt. Párizs a kedvenc városom, sokszor visszatértünk oda. Aztán később már nélküle kellett sokat utaznom hivatalos utakon, de semmit sem vártam jobban annál, hogy hazatérjek és élménybeszámolót tartsak neki.

Úgy érzem, nem tudtam volna mindezt végig csinálni, ha ő nem olyan feleség és édesanya, aki összetartja a családot. A szerelem egyszerű, hiszen fiatalon hamar fellobban, de hogy együtt is maradjon egy férfi és egy nő, azért keményen meg kell dolgozni. Talán azért működik ennyi idő után is jól a házasságunk, mert egyre nagyon ügyeltünk: nem vittük haza a munkát. Bele is bolondultunk volna... Otthon csak a gyerekeinkre koncentráltunk, mostanában pedig az unokánkra.

Fontos pillanatok

Ildikó: Soha nem éreztem azt, hogy elég már Péterből, pedig rengeteg darabban is együtt játszottunk! Munka közben soha nem volt konfliktusunk, számtalanszor rendezett ő engem. Nem is kell beszélnünk: csak belenézek a szemébe, és tudom, mit csináljak, hagyja érvényesülni kreativitásomat is.

Péter: Mindig történik az életünkben olyan dolog, amitől meg tudunk újulni. Jót tett, hogy néhány évre kizökkentünk a fővárosi felpörgetett életből. A Soproni Petőfi Színházban játszottunk, együtt mentünk a fellépésekre, nagyon szerettünk sétálni a Lövérekben, ilyenkor nagyokat tudtunk beszélgetni. Ezek a pillanatok fontosabbak bármilyen kerek évfordulónál.

Szavak nélkül is

Huszti Péter: Nem szeretjük ajnározni egymást, főleg a szakmánkban nem. Kritikusak vagyunk egymással, még sincsenek köztünk konfliktusok. Valószínűleg azért, mert szavak nélkül is értjük, érezzük egymást.

A Kiskegyed ott van a Facebookon is!

és lájkolj minket

a legérdekesebb hírekért és szerkesztőséggel kapcsolatos friss infókért!