Visszahozta őt! Szájon át lélegezve élesztette újra az orvos a magyar énekesnőt

Elképesztő történetet mesél el Tóth Juli Borikönyv című művében, amely Péterfy Bori életéről szól. A könyv beszámol arról, hogy az énekesnő édesapja, a szobrász és festőművész Péterfy László születésénél nyaka köré tekeredett a köldökzsinór, majdnem megölve a kisgyermeket. Ugyanez történt néhány évtizeddel később, amikor gyermeke, Péterfy Bori megszületett.

„Családi legendáriumunk tele van kalandos, de leginkább rémisztő születéstörténetekkel, melyeket misztikus egybeesések, generációnként ismétlődő traumák is tarkítanak. Apám szülei egy kis erdélyi faluban éltek, Nyárádselyén. Nagyapám református lelkész, nagyanyám tanító volt. Közel egy évvel a házasságkötés után apám már nagyon meg akart születni, de nagyanyám – aki tornász-sportolóként is kiváló volt – imádott kirándulni, jönni­menni, így mindenórás kismamaként még felszekerezett a Bekecs­hegyre, hogy kiránduljon egy utolsót a barátaival, mielőtt anyai örömök elé néz. A hánykolódó szekér azonban megindította a szülést, nagyapámnak pedig már nem maradt ideje, hogy a legközelebbi nagyvárosba, Marosvásárhelyre vigye vajúdó feleségét. Így ugyanazzal a szekérrel visszasiettek a faluba és riasztották a bábaasszonyt. Vériné amellett, hogy közismert öreg boszorka volt – nomen est omen –, ő volt a helyi javasasszony is, a férje pedig a sírásó. Vériné egy rozsdás ollóval és egy kutyakoponyával érkezett az ekkorra már halálra rémült nagyanyámhoz. Ez a boszorkányos pogány nő a koponyát a református papné hasára tette, majd hosszan vajákolt felette érthetetlen nyelveken. Így jött világra apám 1936. május 2-án – félholtan… Az újszülött ugyanis nem lélegzett: a köldökzsinór a nyakára tekeredett. Vériné, kezében az élettelenül lógó lila csecsemővel, így szólt: – Ne búsuljon, tiszteletes asszony, ad az Isten másikat! Látva nagyszüleim zokogását, Vériné hozott egy vödör hideg vizet, és belemártogatta a csecsemőt. A kísérlet nem bizonyult hiábavalónak: a kis Péterfy László, majdani festő- és szobrászművész, felsírt! Harminchárom évvel később, mikor az anyám – Jékely Adrienne – velem vajúdott, megismétlődött a tragikus világrajövetel: megfojtott a köldökzsinór szorítása. Születésem után az orvos szájon át lélegeztetve élesztett újra. (Az, hogy már az első élményem is egy számra tapadó férfiajak, mely életet lehel belém, talán megmagyarázza férfi- és kapcsolatfüggőségemet.) Amikor 2011-ben megszültem a kisfiamat, Domát, ez történt vele is. Három generációt fojtogatott a köldökzsinór, de mi mind élni akartunk. A nagy születési súly is gyakori volt a családban. Anyai nagyanyám ötkilós óriásbébiként indult neki az életnek, és én magam is négy kilóval születtem."

- részlet Tóth Juli Borikönyv című könyvéből.