Mi vezetett a magyar zenész tragikus halálához?

Leányfalun, egy padon ülve találták rá a rendőrök Herpai Sándorra, a V`Moto-Rock egykori dobosára. A teljesen kihűlt, 60 éves zenészt kórházba szállították, de már ott se tudtak rajta segíteni, két nappal később meghalt. Ám az igazság az, hogy már rég összecsaptak feje fölött a hullámok. Feleségétől elvált, gyermekei az édesanyjukkal mentek, adósságai voltak, házára jelzálogot tettek. Ablak, ajtó már nem volt a házon, de a polgármesteri hivatal ellátta tüzelővel és étellel. Megjárta a pszichiátriát is, ám onnan megszökött, Leányfalun bolyongott, és gyakran látták azon a bizonyos Duna-parti padon is üldögélni, ahol végül a tragédia is történt.

– A szakmából én ismerem a legrégebben Sanyit – mondja Lerch István előadóművész, zeneszerző. – Tizenhat éves korunkban dobost kerestünk a középiskolás zenekarunkhoz. Sanyinak dobja is volt, dobolni is tudott. Szép, fess fiú volt, illett hozzánk. Szinte vérszerződést kötöttünk: együtt mentünk a V`73-ba, majd Demjén Rózsihoz is, akivel megalakítottuk a V`Moto-Rockot. Az a tizenkét év életünk egyik legszebb időszaka volt. Mindig bántott, hogy a zenekart kezdik elfelejteni. Kegyetlen, igazságtalan a sors, hogy most Sanyi halála révén kerül vissza a köztudatba.

1989-ben elváltak útjaink, aztán mindenki élte a saját művészi életét. Közben Sanyi üzleti vállalkozásaival is irigylésre méltó életszínvonalat teremtett magának és a családjának. Drága amerikai autókkal, gyors motorokkal járt, vitorlázott. Figyeltük egymást, tartottuk a kapcsolatot. Amikor elkezdtek jönni a rossz hírek – úgy egy esztendeje –, többször is felhívtam. De ő hárított, úgy csinált, mintha semmi nem történt volna. Tönkrement a házassága, iszonyú adósságai voltak.

Fotó.AS/Kerék Ágnes

Sokan próbáltak segíteni, én is igyekeztem, de nem fogadta el. Mindig is macsós, küzdő típus volt, úgy védekezett, hogy nem akart tudomást venni a bajokról. Nem panaszkodott, magában tartotta, de haragudott a világra. Amikor már a telefonját is kikapcsolták, és azt hallottam, bolyong az utcákon céltalanul, elhatároztam, hogy felkeresem. Tudtam, hogy a szentendrei lottózóba jár. Halála előtt négy nappal odamentem, de nem találtam. A hölgy a lottózóban azt mondta, látta a minap, és szerinte itt a vég. Korábbi életformája alapján mindig úgy hittem, Sanyi egyszer majd motorral megy a falnak. Álmomban sem gondoltam volna, hogy úgy végzi, mint egy hajléktalan.