Igaz történet: Butaságom története

Anno, a hetvenes években voltam fiatal lány. Szakmát tanultam, a vendéglátásban kezdtem dolgozni. Három év udvarlás után férjhez mentem az imádott férfihoz.

Józsi sportoló volt, magas termetű, jóképű. Amikor megcsókolt, elgyengült a lábam. Abban a csókban benne volt az ígéret. Egy szép, közös jövő ígérete. A csókot követte a többi: beszélgetés órákon át, hosszú, andalgó séták. Aztán kéz a kézben mentünk az albérletébe.

Profin udvarolt

– Nem akarlak elcsábítani – mondta Józsi, de hajnalig azon mesterkedett, hogy ne érezzem magam bűnösnek, amiért nem a diákszállón töltöm az éjszakát. De: lehullott rólam a felelősség súlya, szabadnak éreztem magam, és menthetetlenül beleszerettem.

Egy év múlva összeházasodtunk és fél évre rá megszületett a fiunk.

Boldogok voltunk, tele tervekkel, célokkal, amiért mindketten igen keményen dolgoztunk.

Mindent feláldozott a munkájáért

Férjem a sport mellett mindent elvállalt, ami pluszjövedelmet hozott. Szülői segítséggel építkeztünk. Egyikünk sem kímélte magát.

Lett szép házunk, autónk. Férjem edzőtáborozása, később már a vasárnapi fociedzései is abbamaradtak, annyira sok időt igényelt tőle szerteágazó vállalkozásunk.

Őrült módon hajtottunk, csak az üzletnek éltünk, és néhány évre rá sem ünnepünk, sem vasárnapunk nem volt. De ez nem zavart minket, minden áron bizonyítani akartunk – miközben egymást is alig láttuk. Hol voltak már a meghitt, egymáshoz bújós éjszakák,

a szex

és az órákig tartó beszélgetések.

Nem volt időnk hosszasan egymás szemébe nézni, mindketten rohantunk a dolgunkra, közben igyekeztem a fiunkkal is elég időt tölteni, de gyakran éreztem úgy, hogy ennél lényegesen többet igényelne.

Amikor lassítani tudtam volna, már nem volt miért

Aztán, amikor egyszer a nagyfiunk azt kérte: legalább vasárnap lennénk együtt! – már késő volt. Megtudtam ugyanis, hogy a férjem évek óta szeretőt tart. Sőt, egy gyereke is született abból a kapcsolatból...

Sosem voltam teljesen naiv, néhány kis kilengéséről tudtam, de azok nem voltak komolyak. Mindig szabadra engedtem, nem telepedtem rá, mert bíztam benne és szerettem.

Én komolyan gondoltam: jóban rosszban

Volt egy autóbalesete is (halálos gázolása), amiért rövid időre elítélték, és én természetesen kitartottam mellette. Sűrűn bejártam hozzá, miközben családi összefogással, igyekeztünk pótolni a hiányát a vállalkozásunkban. Józsi pedig bizonygatta: csak minket szeret, csak mi számítunk neki, tartsunk ki mellette, megváltozik.

Amikor szabadult, kicsit visszavettünk a tempóból. Hosszú idő után nyaralni mentünk, de már ez sem segített. Kihasználta a hiszékenységemet, visszaélt vele. Pedig a házasságunk 28 éve alatt sohasem veszekedtünk, sosem kértem rajta számon, hol volt, miért volt, kivel volt – határtalan volt felé a bizalmam.

Már csak emlék a boldog házasságunk

Ma már tudom, a butaságom is. Negyvenöt évesen kellett rájönnöm, hogy ezt a sok évet haszontalanul töltöttem. Mert mihez kezdhet egy negyvenöt éves nő?

Egyedül a gyerekem szeretete, támogatása segít, aki biztat: váljak el, kezdjek új életet. De ez nem egyszerű, hiszen a mi házasságunkra a „se veled, se nélküled” a jellemző.

Válni egyikünk sem akar, mert nem lehet elvágni azokat a komoly szálakat, amik egymáshoz kötnek minket. Pedig a hitem romokban hever.

És a nulláról való kezdéshez pedig sok erő kell. Olyan rengeteg erő, amivel még nem rendelkezem. Remélem, hamarosan az is eljön, és képes leszek újrakezdeni az életemet.

A Kiskegyed ott van a Facebookon is!

Klikkelj ide, és lájkolj minket

a legérdekesebb hírekért és szerkesztőséggel kapcsolatos friss infókért!