A sóhegyek titka: így vált a só az ősi civilizációkban szent lélektisztító csodaszerré

Bár a sót manapság is sokoldalúan használjuk – például fűszerként, dekorációként, takarításra és közérzetjavító, gyógyító alapanyagként – de évezredeken át szent anyagként tisztelték. Fizetőeszközként, áldozati ajándékként, és nem utolsósorban tisztító erejű varázsszerként működött.

Az ókori Rómában a katonák sóban kapták a bérük egy részét – innen ered a szalárium szó. A tibeti szerzetesek még ma is sóval vonják körbe az oltárt. De miért? Mert a só nemcsak a testet, hanem az életteret és a lelket is tisztítja.

Az ősi felfogás szerint a só összeköti a Föld energiáit az emberi testtel. Ha sóhegyek közelében tartózkodsz, vagy valódi sókristály lámpát használsz, az sem véletlenül nyugtat le – az anyag finom rezgéseivel hat az idegrendszerre. Indiában és Perzsiában a sóval való lemosás, sós vízbe mártás az irigység, félelem, szemmel verés ellen is védelmet jelentett.

Egy különleges hagyomány szerint, ha valakit veszteség vagy nagy fájdalom ér, egy marék sót kell szétmorzsolnia a tenyerében, és azt mondania: "Ami fáj, tisztít. Amit tisztítok, abból új élet fakad." Majd el kell fújnia a sót, hogy a szél vigye el a nehézségeket.

Ez nem babona. Ez emlékezés arra, amit az ősi bölcsek mindig is tudtak: a só nemcsak a testi sérüléseket fertőtleníti – a lelki sebeket is tisztítja.

Via