Nem akartam meghalni, inkább megműtöttem magam!

Semmiféle egészségügyi végzettsége nincs Seres Istvánnak. Eredeti szakmája hegesztő, mielőtt véglegesen leszázalékolták, vasöntő volt. És sokszoros magyar bajnok paraúszó. Apró irodájának falán érmek, és oklevelek lógnak. Ebben az irodában történt, hogy júniusban megoperálta magát. Persze csak végső megoldásként. Először természetesen orvoshoz fordult a bajával.

A vizsgálatig el se jutottam

– Júniusban elkezdett dagadni a lábam, és nagyon fájt - mondja.- A combomon egy ér ujjnyi vastagon kitágult, lüktetett. Először a háziorvosomhoz mentem, aki adott egy beutalót az érsebészetre. Ott az orvosig sem jutottam. Elakadtam a regisztrációnál, ahol szeptember 19-re akartak időpontot adni a vizsgálatra. Mondtam, hogy az nem lesz jó, sürgető az állapotom. A hölgy azt mondta, sajnálja. Felhívtam a kórház betegjogi képviselőjét, aki közölte, hogy nem tud segíteni. Erre felmentem az igazgatóságra, ahol nagy nehezen letelefonáltak az érsebészetre, hogy fogadjanak. Ott kiültem a soromat. Az orvos megtapogatta a lábamat és augusztus közepére adott időpontot ultrahang vizsgálatra. Mit tehettem! Hazamentem, és imádkoztam, hogy addig ne romoljon az állapotom. Nem volt szerencsém. Romlott.

Jeges halálfélelem tört rám

Seres Istvánnak nincs egészségügyi végzettsége, csupán sokféle betegsége miatt jól ismeri az egészségügyet. Azt is tudta, hogy az érrög nem játék, hiszen egyszer már megműtötték hasonló problémával. Ráadásul akkor, az orvosi vizsgálatot követően, már haza sem engedték. Érzéstelenítésben, azonnal kivettek a hasfalából 8 érrögöt.

– Nem félek a vértől – folytatja a meglehetősen bizarr történetet. – Megfigyeltem a múltkor jól, hogy az érsebész mit csinált. Érdekelt. Nem gondoltam, hogy egyszer még magamnak kell hasonlót csinálnom. Júniusban egy éjjel nem tudtam elaludni. Egyre jobban fájt a lábam. Míg éjjel, úgy 11 körül ugyanazt a fájdalmat éreztem, mint akkor, amikor a hasfalamból sürgősséggel távolították el az érrögöket. Megijedtem, jeges halálfélelem tört rám. Éreztem, hogy a lábam elhal, hideg, érzéketlen. szinte ösztönből cselekedtem. Elővettem az injekciós tűt, amivel a rokkant kocsimat szoktam olajozni, meg a szikét, amit a lomiban vettem azért, hogy legyen egy éles eszközöm, ha vágni kell valamit. Kijöttem ide az irodába, elővettem az elsősegély ládát, kötszereket, arcszeszt, jódot és lefertőtlenítettem a tűt, meg a szikét. A combomat két helyen szorosan elkötöttem, és ejtettem egy vágást az érfalon. Féltem, hogy nagyon vérzik majd, de nem ez történt. Alig vérzett. Ezután az injekciós tűvel lassanként haladtam lefelé az érben, míg megtaláltam a rögöt.

– Ez meddig tartott

– Úgy három óra hosszat. Nagyon lassan haladtam, nehogy megsértsem az érfalamat.

– Nem fájt?

– Nagyon. De én edzett sportoló vagyok, jól tűröm a fájdalmat.

– Szóval megtalálta a rögöt.

– Igen, aztán a tűvel szépen kiszívtam. És ahogy kiszívtam, máris éreztem, ahogy a lábamban elkezd áramlani a vér.

Hét óra a sürgősségin

– Na jó de akkor amikor érezte hogy a lába elhal hogy a rög teljesen elzárja az eret miért nem hívott mentőt!

– Azért nem, mert volt egy korábbi nagyon rossz tapasztalatom. Egyszer elestem, csúnyán beütöttem a fejem.  A feleségem kihívta a mentőt. Bevittek a sürgősségire, ahol vérző fejjel, pontosan hét órán át, állva vártam a folyosón, míg orvoshoz kerültem. És nem csak én jártam így, hanem ott mindenki.  Azt gondoltam, hogy az én lábamnak most ennyi ideje nincsen.

– Nem is ment orvoshoz?

– De, másnap megmutattam. Megállapították, hogy helyreállt a láb vérellátása.

– S mit szóltak az érsebészeten

– Fogalmam sincs, nem beszéltem velük. De történt egy furcsa dolog. 80 százalékos rokkant vagyok. Születésem óta 16 centivel rövidebb az egyik lábam. Ez a deformitás egyre több problémát okoz. Ma már csak mankóval és járógéppel, vagy elektromos kocsival tudok közlekedni. Amikor utoljára vizsgáltak, ráírták a lapomra, hogy fogyatékossági támogatásra való jogosultságában változás nem várható, felülvizsgálata nem szükséges. És most mi történt?  Hirtelen, kilenc év után visszahívtak felülvizsgálatra. Éppen most! Ha rehabilitálhatónak nyilvánítanak, elveszítem azt a minimális rokkantnyugdíjamat is. Munkát nyomorékként nem találok. Nyilván nem lesz más választásom. Megölöm magam.